Emlékezés
Szervánszky, Laci…
Mit tettél? Végzetesen rosszul léptél? De hiszen annyiszor megtetted az utat az ágyadtól – mindig korán keltél – a műhelyig, aztán cukrászdád különböző szegletéig, mindenhová eljutottál, mindenre figyeltél! Születetten munkamániás voltál! A Te életednek ennyi adatott, a majd 72-ből semmit nem tétlenkedtél. 35 évvel ezelőtt ismertelek meg, amikor híre járt Budapesten zsurnaliszta körökben, hogy van egy cukrász, cukrászda Soltvadkerten, ahol a városközpontban több főútvonal is elágazik, egy csoda hely született. Akkoriban már 30-40 ízesítésben kínáltad fagylaltjaidat. Sokat beszélgettünk, sajnos mégis keveset. Azért főbb csapásaidat életednek megismerhetem, mert beavattál. Soltvadkerten, ott az aranyhomok kellős közepén Neked sikerült kialakítani egy olyan emblematikus helyszínt, ahová elzarándokoltak az emberek, mert szerették az édességet, a finomságot, nem mellékesen az általad képviselt magas szakmaiságot, a folyamatosan fejlesztett cukrászdád minőségi kínálatát. De legjobban talán azt, hogy volt egy ember, aki mindezek mögött állt. Dolgozott rendületlenül. Mesélted azt is, hogy édesanyáddal kezdted, magát a „magánszférát”, és már az „átkosban” tudtátok, hogy ha valahová el akartok jutni, minden szempontból csakis a minőséget lehet adni. Tudom, hogy egy Zsiguli áráért vettél Carpiggiani fagylaltgépet, ami akkoriban ufónak számított. Később sem lankadtál, fejlesztettél és létrehoztad a Szent Korona Cukrászdát Soltvadkerten, ahol hosszú éveken át – mert a fagylalt volt számos szakmaiság mellett a szerelmed – az országos „Év Fagylaltja” verseny rendezője voltál. Olyan házigazda, aki kisvárosába tudta toborozni a szakma legjelesebb képviselőit. Sereglettek Hozzád a vendégek és lám sereglettek Hozzád a kollegák is. Mesélted azt is, hogy hívtak Monacóba, hogy vezess ott egy cukrászdát, mert hírét vették mekkora nagy szakember vagy. Nem mentél, maradtál otthon, a hazádban, amelyet utolsó pillanatodig – talán még a lépcsőn zuhanás pillanatában is – imádattal szerettél.
Laci! Sokan megdöbbentek, hogy egy ilyen hatalmas erővel rendelkező ember, akinek úgy gondoltuk tartalékai vannak, mégis el tud hullani a csatamezőn. Mindannyian tudjuk, hogy ez a pillanat, amely fájdalmasan bekövetkezett, egy olyan életutat zárt le, amelyikre büszke lehetsz Te, büszke lehet a családod és büszke lehet mindenki, aki csak ismert. Áprilisi riportom alkalmával mutattad, hogy egy új technikai beruházás nyomán fiaddal beállítottátok a már-már űrtechnikának számító új gyártósort. Elmondtad: ezzel a módszerrel a macskanyelvet is meg lehet tölteni, akár több ízesítésben is. Csillogott a szemed, amikor mindezekről beszéltél.
A szélesebb értelemben vett magyar vendéglátós társadalom gyászol, mert akik tudják és szakmájukat szeretik, azzal is tisztában vannak, hogy vendégül látni azt jelenti, hogy egyszerre több szakmát, ágazatot is kell felsőfokon képviselni. Vagyis cukrász kollegáidon kívül szakácsok, vendéglátósok, éttermesek, panziósok, borászok, cukrászati alapanyag gyártók, nem utolsósorban pedig vendégek százezrei gondolkodnak Rólad úgy, hogy érdemes volt élned. Nyugodj békében!
Kiss Dezső Péter
