Kádár Étkezde

Szerző: Minőségi Borok Ételek Magazin

Kádár Étkezde

Ahol a sólet show lett…

 

A heti zsidó ünnepen, szombaton kisebbfajta zarándoklat indul meg a Klauzál-téren található Kádár Étkezdéhez, amely hosszú évtizedek óta népszerű, már-már kultikus gasztronómiai célpontja a hazai és külhoni vendégseregletnek. A Minőségi Borok Ételek (MBÉ) magazin felkérést kapott Lukács István háromszoros Oscar-díja séftől, hogy kísérjük el erre a helyszínre egy aktualitás miatt

Orbán Sándor, az inkább kis alapterületűnek mondható, ám annál nagyobb népszerűségnek örvendő vendéglátó bázis tulajdonosa nemrégiben kapta meg az „Erzsébetváros Mestere” kitüntetést. Ebből az alkalomból érkeztünk nem sokkal 11 óra után a helyszínre, hogy gratuláljunk a Mesternek, aki Lukács séf pályafutásának kezdetén – így rohan az idő! – tanulóként végezte a dolgát a Budapest Szállóban. Mondják, hogy sajátos hangulatú a hely és bizony, ahogy megérkezik a vendég, egyszerűség, már-már puritanizmus fogadja. És persze a szombatokon szokásos, meghatározóan zsidó ételeket felvonultató étlap. A sóletnek adnak itt show órákat, mert brillíroznak változatait tekintve. (A feltétekre gondolunk.) Arról szó sem lehet, hogy nem előző hajnalban sütik meg ezt a finomságot, gondosan, nagy figyelemmel. Orbán Sándornak jólesik a figyelem, hogy eljött kedves pályatársa, aki szellemi ajándékképpen a „Séf” című, róla szóló kötetet dedikálja is, mielőtt érkezne az a bizonyos sólet libavagdalttal és tojással… Dél körül kezd megtelni a picinyke bolt, talán, ha 40-en, 50-en férnek be, egy órára már az ajtó előtt fonódik egy sor… Várnak arra, hogy felszabaduljanak asztalok. Orbán Sándor kis csapattal dolgozik, szerényen azt mondja soha nem a személyes siker a lényeg, hanem az üzlet előmenetele. Az önkormányzat figyelme, hogy a vendéglátós szakmát elismerte, minek tagadná, jólesik számára. De a méltán nagyhírű, hazai és nemzetközi tiszteletnek örvendő szakács kollega gratulációja legalább annyira fontos számára.

Szedelőzködünk, a könyv dedikálása után megyünk tovább, mert asztalunknál egy kedves, fiatal mosolygós pár vár sorára. A fiú megjegyzi:” ugye mondtam, hogy milyen vicces, jó hely ez!”  Fizikálisan és –átmenetileg – képletesen is átadjuk a helyünket számukra…

 

MBÉ tudósítás